Nő az uniós támogatásunk – interjú a Vasárnapi újságban

A Kossuth Rádió “Vasárnapi újság” című műsorában Perjés Klára beszélgetett Orbán Viktorral.

– Egyenesen a reptérről érkezett, köszöntöm, Miniszterelnök úr! Sikere már megelőzte személyes megjelenését, azt hiszem, fáradt, de elégedett lehet, hiszen még a brüsszeli sajtótájékoztatón bejelentette, hogy Magyarország egy főre jutó nettó Európai Uniós támogatása annak ellenére nő, hogy az EU költségvetésnek összege csökken. Mennyit léptünk előre?

– Tisztelettel köszöntöm én is a hallgatókat! Valóban a reptérről érkeztünk, és ez talán látszik is rajtunk, mert egy huszonhat órás tárgyalás után vagyunk. Fáradtak vagyunk, de boldogok, mert ez alatt a huszonhat óra alatt nagyon sok pénzt kerestünk Magyarországnak, pontosabban sok pénzt csináltunk Magyarországnak, talán inkább az Amerikaiaknak van igazuk, akik azt mondják, hogy a pénzt nem keresni kell, hanem csinálni. Mi is ezt a leckét fogadtuk most meg. Nézze, rengeteg számot fogunk majd hallani a következő napokban, az Európai Unió költségvetése rendkívül bonyolult; a magyar költségvetés is az, de kismiska az Európai Unió bonyolultságához képest. A közérthetőség kedvéért az adathalmazból egy fix pontot akarok kiemelni; talán a valóság megértéséhez az visz a legközelebb, hogyha úgy számolunk, hogy egy főre, hét év alatt, mennyi forrás érkezik Magyarországra. Így szoktam nézni.

– Mennyi?

– Na, most úgy van, hogy 2007 és 2013 között érkezett 660 ezer forint koponyánként Magyarországra, és 2014 és 2020 között 712 ezer forint fog érkezni. Ez azt jelenti, hogy soha ennyi pénz koponyánként számolva Magyarországra még nem érkezett, soha ilyen előnyös számunkra az európai uniós tagság nem volt, mint most. Ez pedig azt jelenti, hogy Magyarország komoly sikert ért el; lényegében minden célt elértünk, amit a tárgyalások előtt kitűztünk magunk elé.

– Az első, még tavaly novemberben megismert uniós költségvetési elképzelés szerint Magyarország, ha jól emlékszem, akkor 30 %-kal kevesebb felzárkózást segítő támogatásra számíthatott volna, és akkor Ön, Orbán Viktor kormányfő kijelentette, hogy ez elfogadhatatlan számunkra. Kikkel tudott összekapaszkodni, a visegrádi négyekkel, a kohézió barátaival, vagy már menetközben, hónapok alatt nőtt Magyarország és a magyar kormánynak az ázsiója Brüsszelben?

– Úgy kell a végeredményt most elhelyeznünk, hogy ezzel a 712 ezer forintnyi egy főre eső támogatással Magyarország ezüstérmes. Tehát a huszonnyolc európai tagállamból Magyarország a második helyen van, a litvánok előznek meg bennünket. A litvánokra nem vagyunk irigyek, pénzügyben a litvánok nyugodtan megelőzhetik Magyarországot.

– Testvérnépek…

– Testvérnépek is, meg ott is kommunizmus volt, de ők még ráadásul a Szovjetunió részei is voltak, tehát igazságosnak is érzem történelmi szempontból, hogy ők előttünk vannak. Mert végül is az egész Európai Unió az én fölfogásom szerint nem más, mint történelmi kompenzáció a volt kommunista országok számára a kommunizmus évei alatt elszenvedett gazdasági veszteségekért, tehát ha van a történelemben valamifajta morális egyensúly, és én hiszem, hogy van, akkor most éppen a visszabillenés éveit éljük. Ezért én nem is úgy tekintem, hogy az unióból érkező forrásokat ajándékba kapjuk, hanem olyannak, mint amelyekért a szüleink, az apáink, meg nagyapáink megdolgoztak, vagy még inkább megszenvedtek. Ezért azt gondolom, hogy a litvánok lehetnek előttünk, a litvánok mögött másodiknak lenni szép eredmény. No, most ami a tárgyalásokat illeti: hát rosszul indult a dolog, tehát amikor az első javaslat november tájékán napvilágot látott, nem volt elfogadható Magyarország számára. Az is világos volt, hogy nem fogjuk tudni egyedül megváltoztatni a rossz előterjesztést, ezért egy szövetségkeresést indítottunk, és egymás után egyeztünk meg azokkal az országokkal, amelyeknek összhangba tudtuk hozni az érdekeit Magyarországéval. Megegyeztünk először a közép-európaiakkal, aztán megegyeztünk azokkal, akiknek a mezőgazdaság volt fontos, aztán megegyeztünk azokkal, akiknek az elmaradott térségek támogatása volt fontos, és végül én múlt héten is kint voltam Brüsszelben, végigtárgyaltam az Európai Unió összes vezetőjével ezeket a kérdéseket. Ott fölmértem, hogy milyen lehetőségeink vannak, és higgadt, nyugodt, huszonhat órás tárgyalássorozattal lépésről lépésre, minden egyes fordulón, mert a huszonhat óra több fordulóban zajlott, minden egyes fordulóban javítva valamennyit a magyar pénzügyi pozíción a végén erre az ezüstérmes helyre sikerült elérkeznünk.

– Ugye, azért is nagyon fontos ez, mert az unióban a költségvetési terv nem egy évre szól, mint idehaza, hanem most ’14-től ’20-ig, és hogyha egyszer megegyeznek benne, akkor az kőbe van vésve, tehát közben nem nagyon lesz javítgatás, meg kiigazítás.

– Egy fontos kiegészítéssel, ha megengedi, hogy az a pénz, ami Magyarországra jön, egy lehetőség, tehát ez az a pénzügyi keret, amit Magyarország elérhet, ha jól dolgozunk. Tehát csak azért szeretném ezt aláhúzni, mert a dolog úgy fest, hogy ezért a pénzért még itthon meg kell dolgoznunk, tehát olyan programokat kell elkészíteni, olyan mezőgazdaságot kell fölépíteni, olyan fejlesztési irányokat kell szabnunk, amelyek lehetővé teszik, hogy ezek a pénzek meg is érkezzenek Magyarországra. Tehát nem hátradőlnünk kell, persze most a hétvégén nem árt, ha alszunk néhányat, de utána nem hátra kell dőlni, hanem folytatni kell a munkát.

– Azért egy kicsit hadd térjek rá vissza, hogy mégis honnan indultak az előbb már érintettek. Először nem létezett semmiféle kompromisszumos javaslat, hiszen legalábbis mi úgy hallottuk, úgy tudjuk, hogy az elképzelések igen távol álltak egymástól, vagyis az Európai Tanács elnöke gyakorlatilag a saját elképzelését terjesztette elő. Mennyire volt az azért, hogyha visszanéz közel a magyar javaslathoz, vagy mennyit kellett még puhítani rajtuk, alakítani, hogy bejöjjön az, amit mi szeretnénk?

– Az úgy volt, hogy novemberben először előterjesztették az Európai Bizottság javaslatát, amit José Manuel Barroso úr jegyzett. Az nagyon rossz volt nekünk. Akkor elkezdtünk dolgozni, november végén egy európai uniós miniszterelnöki csúcson előterjesztette Van Rompuy úr a saját javaslatát, utána ismét tárgyalásokat kezdtünk. Akkor megint javítottunk, elég sok pénzt sikerült már a novemberi tárgyalási fordulóban szereznünk, csak akkor nem tudtuk lezárni megegyezéssel a dolgot, és ezért bár Magyarország már akkor is komoly eredményeket ért el, de miután nem került pecsét a megállapodásra, olyan volt, mintha el se értük volna. Aztán el kellett érnünk azt, hogy most a csütörtöki tárgyalásokon onnan induljunk, ahol abbahagytuk novemberben, ezt sikerült elérni. És akkor onnan volt még az éjszaka két tárgyalási forduló, ahol egyenként folyamatosan sikerült téteket emelni. Az elején azt lehetett látni, hogy az úgynevezett kohéziós alapból származó pénzek mindenképpen csökkeni fognak a legtöbb ország esetében, Magyarország esetében is, mert Budapest és környéke már nem számít fejletlen régiónak, ezért nem elveszik tőle a pénzt, hanem egészen egyszerűen, mondjuk, kifejlődött abból a kategóriából, amit még az unió támogat. Ezért én arra helyeztem a hangsúlyt, hogy mely más rovatokon tudunk viszont többletpénzhez jutni.

– Akkor hogy értelmezhetjük azt, amit kijelentettek, hogy semmiről sincs megállapodás, amíg mindenről nincs megállapodás?

– Ezt úgy kell érteni, hogy fönntartottuk a vétójogot, tehát az elején volt egy törekvés arra, hogy mindenki mondjon le a vétójogáról, és akkor lépésről lépésre haladjunk a megállapodások sorrendjében előre, míg az utolsóig el nem érünk. És ezzel szemben mi – elsősorban a visegrádi négyek – összefogtunk, és azt mondtuk, hogy persze, lépésről lépésre kell haladni, mert egy ugrással nem tudunk elérkezni a célba, de tekintsük úgy a tárgyalás folyamatát, hogy a vétójog végig fennmarad, és amíg minden kérdésről nem állapodunk meg, addig semmiről nem állapodunk meg, vagyis a korábban kötött megállapodások sem érvényesek, ha a végén nem állapodunk meg mindenről. Így sikerült azt a lehetőséget megtartanunk, azt a politikai pozíciót megtartanunk, hogy itt egyhangú döntésnek kell születnie. Tehát ha csak egyetlen ország is vétózik, nincs megállapodás. És így a visegrádi négyeknek egészen a tárgyalások végéig sikerült egy politikai eszközt a kezükben tartani.

– Az előbb már utalt rá, hogy azért összességében mégiscsak kisebb lesz hazánk kerete, mint az előző uniós költségvetés idején. Mégis akkor mért mondja sikeresnek? Nem kellemetlen inkább ez a dolog?

– Nem lesz kevesebb. Ha nem egy főre számolok, hanem a teljes összeget nézem, akkor azt kell mondjam, hogy 2007 és 2013 között Magyarországra érkezett 7.060 milliárd forintnyi összeg, és 2014 és 2020 között pedig 7.080 milliárd. Tehát miközben az unió költségvetése kisebb lett, a magyarok összege megnövekedett. Tehát egy kisebb tortából tudtunk nagyobb szeletet kihasítani. A számok azért okoznak zavart, mert az egyenleget kell nézni. Tehát Magyarország be is fizet az unióba, meg kap is onnan pénz. És igaz, hogy kevesebbet kapunk, de kevesebbet is fizetünk be. Ezért az egyenlege – tehát az a pénz, ami a magyar emberek zsebében marad, tehát ami ténylegesen Magyarország pénze – több lesz a következő hét évben, mint amennyi az előző hét esztendőben volt.

– De ha jól tudom, akkor a megállapodás csak az első felvonás ebben a dologban, nem? Hiszen a lisszaboni szerződés alapján ezt még jóvá kell hagynia az Európai Parlamentnek. Nem érez egy olyan veszélyt, hogy esetleg elutasíthatják? Hiszen például már egy magyar szocialista képviselő kijelentette, hogy nem fogják megszavazni a szerződést. A parlament néhány frakcióvezetője pedig azt hangoztatta, hogy ez a megállapodás nem szolgálja kellő mértékben Európa gazdasági versenyképességét. Mi történik, hogyha nemmel szavaznának?

– Először is, ami a magyar pozíciót illeti: tehát a következő hét évben a magyarok zsebében több pénz marad, mint az előző hét évben.

– Tehát ezt már nem tudják leszavazni.

– Ezt nem lehet elvenni, és ezért nyugodtan mondhatom azt, hogy aki azt állítja, hogy ez nem így van, az hazudik. Na, most az unió történetében először van lehetőség arra, hogy a parlament visszadobja a költségvetést. Megvétózhatja, de ennek az esélye rendkívül csekély. És ráadásul, ha meg is vétózná, és javaslatot tenne – ahogy az én orrom ezt súgja nekem…

– Jó szimata van.

– … most már eléggé kiokosodtam ebben az európai uniós tárgyalási világban. Tehát azt tudom mondani, hogyha a parlament vissza is dobná, és követelései is lennének, az minden valószínűség szerint inkább csak előnyös lenne Magyarország számára, de semmiképpen nem hátrányos. De én azt mondom, hogy jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok. Ez megvan, ezt elértük, ezt kitárgyaltuk, ez jobb, mint az előző hét év volt, Magyarország még soha ennyire nem tudta az érdekeit érvényesíteni, mint most. Tehát szerintem itt lenne jó, ha az Európai Parlament lezárná a vitát. De még egyszer mondom – nem kell megijednünk attól a hírtől sem, ha esetleg vitatják, és további kiegészítéseket kérnek, mert azok nagy valószínűséggel inkább Magyarország felé billentik majd a mérleg nyelvét. Van itt még két körülmény. Ez már a még bonyolultabb ügyek világához tartozik, de megpróbálom egyszerűen elmondani. Az is egy komoly eredmény, ha az ember azt éri el, hogy az Európai Unióból érkező pénzek fölhasználásához minél kevesebb saját költségvetési pénzt kelljen mozgósítani. Ugyanis az Európai Unióban az a rendszer, hogy ők adnak ugyan valamire pénzt, de a hiányzó pénzt sosem adják oda 100 %-ig, mint amire szükség volna, hanem ami hiányzik ahhoz a célhoz, azt a hazai költségvetésekből kell kipótolni. Ezt nevezik közös finanszírozásnak. És az egy nagy eredmény, hogy korábban ez 75 %-on volt, ideiglenesen a válság miatt fölemelték 85-re, és most sikerült elérnünk, hogy ott is marad. Tehát egy egységnyi európai uniós pénz megszerzéséhez kevesebb magyar költségvetési forrást kell mozgósítani. Ráadásul sikerült elérnünk – a lengyelekkel voltunk itt frontharcosok –, hogy az áfa szabályait úgy állapítsák meg az európai uniós pénzekre vonatkozóan, hogy az kedvező legyen a hazai költségvetéseknek. Ez pedig azt jelenti, hogy ez a két dolog – az áfa számunkra kedvező elszámolása és a közös finanszírozásban a hazai arány csökkenése – évente 210 milliárd forintnyi megtakarítást jelent a magyar költségvetésnek. Az a pénz nem bejön, hanem nem kell, hogy elköltsük a költségvetésből. Tehát tulajdonképpen az is egy hatalmas eredmény, csak ezt már nem is számolom hozzá azokhoz a sikerekhez, amiket az egy főre jutó összeg tekintetében kiszámoltam a tárgyalások eredményeképpen.

– Ennek az egész alkufolyamatnak és sakkozó költségvetési periódusnak van valami tanulsága azért ránk nézve vagy a kormányra nézve?

– Több tanulsága is van, érdemes is majd a külügyi szakértőknek földolgozni az eseményeket. Az egyik fontos tanulság, hogy a magyar minisztériumokban az európai uniós szakkérdésekben komoly fölkészültséggel rendelkező, fiatal, ambiciózus és bátor emberek dolgoznak. Velük dolgoztam együtt az elmúlt hónapok során. Alaposan megismertem őket személy szerint is a Vidékfejlesztési Minisztériumtól kezdve a fejlesztési minisztériumon át a gazdasági minisztériumig. Ha ilyen fiataljaink vannak, akkor a magyar közigazgatás jövője biztosítva van. A második tanulság az, hogy harcolni kell. Ha az ember nem áll ki a saját érdekeiért, ha nem fogalmazza meg a saját érdekeit, ha nem hiszik el róla, hogy ő képes harcolni a saját érdekeiért, akkor nem tud semmit sem elérni Brüsszelben. Tehát a legfontosabb dolog az, hogy ki kell állni saját magunk mellett. Nagy vita volt Magyarországon az elmúlt két évben, hogy helyes-e az a politika, ami – ha kell – konfliktust is vállal. Ez korábban nem így volt. Korábban mindig hagytuk magunkat lebeszélni arról, hogy kiálljunk a magyar érdekek mellett. Én emlékszem, engem is hányan biztattak, hogy ne bocsátkozzunk vitába a nagyobbakkal – húzzuk meg magunkat, lapuljunk a szőnyeg alá –, mert egyébként pórul járunk.

– Ez volt a szokás – kis ország kis…

– Ha így tettünk volna most, akkor most nagyon sok pénzt bukott volna Magyarország. De én már fiatalkoromban sem hallgattam, most meg így őszülő fejjel végképp nem hallgatok a kishitűekre, mert én nem hiszek abban, hogy a megalázkodás, a meghunyászkodás, az önmagunk nem vállalása bárki másban is tiszteletet ébresztene irántunk. Márpedig ha nem tisztelnek bennünket, akkor hogy vennének komolyan? És ha nem vesznek komolyan, akkor hogy tudnánk jó megállapodásokat kötni? Tehát az én leckém, amit levonok ebből a tárgyalássorozatból az, hogy Magyarország most csak azért járt jól – és csak azért járhatott jól –, mert végre kiállt magáért. És a világ is tudja ezt most már, és meg is szokták. Úgy fogadtak bennünket, ahogy egy komoly országot fogadni szoktak. Tudták, hogy amit mondunk, az nem gyerekség, tudták, hogy amit mondunk, abból engedünk, és alkudni fogunk, és majd valahogyan megtaláljuk a megoldást, de egy dolog nem fordulhat elő, hogy Magyarország lemond az érdekeiről.

– És az orrunknál fogva sem lehet többé vezetni bennünket.

– Na, jó, hát ránk – a Fideszre meg a mostani kormányra – sok mindent szoktak mondani, de azt, hogy az eszünk ne lenne a helyén, nem szokták. Tehát azért az a veszély hogy átvernek bennünket Isztambultól Moszkván át Brüsszelig nem fenyeget. Persze, hogyha nem bizakodunk el, és mindig résen vagyunk, mert a nemzetközi politikában azért folyamatosan résen kell lenni, a szerénység, az alázat is szükséges ahhoz, hogy az önbecsülés eredményre vezessen.

– Most, hogyha ez a nehezen, keményen kialkudott megállapodás végül zöld utat kap, akkor mit jelenthet a magyar gazdaság számára? Az előbb már itt mondta, hogy a közép-magyarországi terület, régió már nem számít elmaradott térségnek. Ebből evidens, ugye, következik az, hogy akkor több jut a másik négy, a valóban szegényebb régiónak.

– Igen, az úgy van, hogy természetesen Budapest és környéke is juthat fejlesztési forrásokhoz, de ott az önerő 50 %-ot ér el. Tehát nem minden programban vehet részt, amelyik programban pedig részt vesz, ott föl kell mutatnia a beruházási költségek legalább felét, és a mai magyar helyzetben ez nagyon nehéz. Viszont vannak elmaradottabb régiók, ahol 85 %-os uniós forrás mellett csak 15%-os költségvetési vagy helyi forrást kell fölmutatni. S a legnagyobb csatám ebben a kérdésben volt, mert az eredeti előterjesztés szerint a négy legszegényebb magyar régió cudarul járt volna. És azt a harcot vívtuk itt az elmúlt hónapokban, hogy a négy legszegényebb régióra jutó pénz, hiába csökken az unió egészének költségvetése, az erre a négy magyar régióra jutó pénz egyáltalán nem csökkenhet.

– Ha régiókról beszélünk, akkor nehezen tudják az emberek felfogni, érezheti-e az egyes ember is a bőrén ezt a győzelmet és miben?

Először is van egy jó hírünk, tehát ha kinyitjuk a világsajtót, akkor azt fogjuk látni mindenhol, hogy a magyar küldöttség derekasan, egyes helyeken azt is írják, hogy elegánsan harcolt. Leírják, hogy mennyire elfáradtunk, szívesen fáradtam volna el jobban is, ha ez több pénzt hoz, teszem hozzá zárójelben, és így tovább. Tehát néztem az angolszász sajtót hazafele a repülőn, azt láttam, hogy beszélnek vesztesekről, jó érzés, amikor fölsorolják azokat az országokat, akik szerintük vesztettek, azok között például Magyarország neve nem olvasható, sőt a táblázatok alapján ott a dobogón vagyunk minden összevetésben. Ugyanakkor az is egy jó érzés, hogy az én fölfogásom szerint, szemben a sajtóval nem vesztesekről és nyertesekről kell beszélni, hanem egy átfogó és egészséges európai megállapodásról. Énszerintem minden európai ország jól járt ezzel a megállapodással, de hiába: az emberekben, illetve jó néhány emberben van olyan mentalitás, hogy állandóan azt nézi, hogy mi van a másik tányérjában, és ahhoz méricskéli a sajátját. Így sokra nem lehet vinni, meg így sose lesz az ember boldog. Én arra figyelek, hogy mi van a magyarok tányérjában, és azt kell mondanom, hogy ez a költségvetés így, ahogy van, különösen az előző hét évvel összevetve: rendben van. Magyarország jobban teljesít, mint korábban, és jobban teljesít, mint sok más európai ország.

– Fiatal munkatársait dicsérte az imént. Arról jutott eszembe, hogy mikor kezdődhet el például a legújabb, az úgynevezett ifjúsági támogatási alap keretének felhasználása?

– Ez a másik nagy eredmény, amit elértünk. Néhány milliárd eurót tárgyaltunk ki az egész Európai Unión belüli költségvetésen, hogy az ifjúsági munkanélküliséget enyhítsük. Abban a szabályban állapodtunk meg, hogy azokon a területeken, régiókban, ahol az ifjúsági munkanélküliség, ami alatt a 15 és 24 év közötti fiatalokat kell érteni, meghaladja a 25 %-ot, ott pályázati úton elérhető gazdaságfejlesztési forrásokat nyitunk meg. Ez Magyarország számára jelent olyan ötvenmillió eurót. Ha a százmillió euró, az mondjuk… na, szóval nem is számolgatom itt ezt, az ötvenmillió euró az sok pénz.

– Szinte nem is érti ezeket meg az ember.

– Na, most az a lényeg, hogy ezt a keretet megnyitottuk, és most villámgyorsan javaslatokat kell tennünk arra, hogy ezt a pénzt, Magyarország esetében mintegy ötvenmillió eurót milyen programokra, hogyan tudjuk bevonni a magyar gazdaságba. Általában azt kell mondanom, hogy az európai uniós források hasznosulásának a kulcsa, hogy az emberek személy szerint mit éreznek belőle, hogy hogyan vonják be azt egy adott gazdaságba. Szökőkutakat is lehet belőle építeni, de az kevésbé jól mutat, mintha, mondjuk, egy kisvállalkozást segítenénk meg belőle. Tehát a következő hét évre mi már nagyon készülünk, hogy a 2014. január 1-jével induló következő hét évben milyen legyen a most kiharcolt európai uniós források felhasználása Magyarországon. Fordítunk vidékfejlesztésre, a mezőgazdaságot sikerült teljesen megvédenünk, és arra törekszünk, hogy a források nagy részét a mostani becsléseink szerint olyan 60 %-át egyenesen a magyar gazdaságba juttassuk el, hiszen a magyar gazdaság ma nem elég erős ahhoz, hogy minden embernek munkát adjon, aki dolgozni akar. Márpedig munkára és munkahelyekre lesz szükség, és én azt fogom javasolni a parlamentnek és a kormánynak is, hogy az európai uniós forrásokat elsősorban a magyar gazdaságba munkahelyteremtési céllal vonjuk be.

– Mindezek akkor már szóba kerülnek majd hétfőn a parlamentben, hiszen úgy tudom, hogy az Ön napirend előtti felszólalásával kezdődik majd a tavaszi ülésszak. Lehet-e már tudni, hogy melyek lesznek a kiemelt fontosságú témák, vagy erre alszik még egyet?

– Aludnék egyet, és majd délután ütöm össze a hétfőn elmondandó beszédemet. Az biztos, hogy történt néhány fontos dolog januárban. Több mint öt százalékkal megemeltük a nyugdíjakat. Több mint öt százalékkal megemeltük a minimálbért. Tíz százalékkal levittük a gáz és a villany árát, és január elsején megindult a munkahelyvédelmi akcióterv, amitől sokat remélünk és várunk. Ráadásul egy nagyon aktív külpolitikai tárgyalássorozat van mögöttünk. Rendeztük Magyarország kapcsolatait, ha úgy tetszik, akkor áthelyeztük a magyar diplomácia sakkfiguráit az világpolitikai sakktáblán. Kialakult, stabilizált viszonyunk van most az európai unióval, amit lezártunk a pénzügyi tárgyalásokkal. Úgy látom, hogy az oroszokkal egyenesbe jöttünk. A magyar érdekeknek megfelelően alakul a kapcsolatrendszerünk. És a törökökkel is sikerült kialakítanunk egy olyan megállapodást, amelynek révén…

– Most már nem átok lesz… török átokról beszéltünk.

– Hát igen, igen. Bár ők úgy emlékeznek, hogy tulajdonképpen mi régi jó barátok vagyunk. Tehát aminek eredményeképpen mintegy kétszeresére, de legalább ötmilliárd euróra tudjuk növelni a két ország közötti kereskedelmi forgalmat. Tehát azt tudom mondani, nyugati irányba az oroszok felé és keleti irányba is, a magyar érdekeknek megfelelően vannak elhelyezve a figurák a sakktáblán. Erről fogunk beszélni majd…

– Mindenesetre akkor most azt adja ki az országgyűlési képviselőknek és főleg a kormánypártoknak, hogyan lehet aprópénzre váltani mindazt, amit elértek Brüsszelben.

– Most még csak ott tartunk, hogy az alkotmányos szokásoknak megfelelően beszámolok arról, hogy mi történt. Elmondom, hogy fest a helyzet, milyen kilátásokat lehet ebből felrajzolni, és persze kérni fogom a parlamentet arra, hogy támogassák a kormányt azokban az ügyekben, amelyek leginkább szolgálják a magyar emberek érdekét, úgymint az árak csökkentése, a munkahelyteremtés, a vállalkozások megindítása, és hogy a gazdasági növekedés is végre 2013-ban úgy nekilendüljön, hogy annak jótékony hatását mindenki érezze. Én tudom, hogy az ellenzék persze azt gondolja, hogy ez a kormánynak az esélyét növeli a következő választáson. Ebben sok igazság van, na de nem lehet úgy választást nyerni, hogy az ember abban bízik, hogy az ország sikertelensége hajtja majd a vizet az ő malmára. Úgyhogy az ellenzéket arra fogom kérni, hogy ne az ország sikertelenségében, hanem az ország sikerében és a magyar emberek sikerében legyen érdekelt a választási kampány időszakában is.

– Miniszterelnök úr, köszönöm szépen, hogy befáradt a stúdióba!

Forrás : orbanviktor.hu

Orbán: 2013 már az aratás éve lesz

2013 a felemelkedés éve lesz; a rezsi csökken, a minimálbér emelkedik, a nyugdíj pedig az inflációt meghaladva nő – mondta Orbán Viktor Kossuth Rádió 180 perc című műsorában.

2013-ban néhány fontos kérdést – például a földtörvényt és az “alkotmány-egybeszövegezési” feladatokat – leszámítva nagy átalakítási törvényeket már nem szándékozik megvitatni a kormánytöbbség, mert az ország túléléséhez, jövőbeni versenyképességének megteremtéséhez szükséges nagy változásokat és az azokat megalapozó jogszabályokat elfogadta a parlament – jelentette ki Orbán Viktor kormányfő a Kossuth Rádió péntek reggeli műsorában. Hozzátette: az idei év a nagy átalakítások eredményének a begyűjtéséről szól majd.

Orbán Viktor miniszterelnök élő adásban interjút ad a Kossuth Rádió 180 perc című műsorában, a Magyar Rádió stúdiójában 2013. január 18-án (MTI-fotó: Kovács Attila)

Egyértelműbb alkotmányszöveg

Az Alkotmánybíróság (Ab) által megsemmisített átmeneti rendelkezések sorsáról szólva az interjúban közölte: az érintett passzusok nem teljesen az eredeti formájukban kerülnek be az alkotmányba, “mert az ember mindig tud jobban dolgozni, mint az előző napon tette”, így reméli, hogy fogalmazásában elegánsabb, jogi, esztétikai szempontból szebb, de minden fontos kérdést azonos módon szabályozó formában kerülnek be az átmeneti rendelkezések tartalmilag az alaptörvény törzsszövegébe. Ez tehát egyúttal “lehetőséget ad arra, hogy egy kisebb felülvizsgálatot is végrehajtsunk, hiszen az alkotmány elfogadása óta már sok idő telt el, és egyértelműbb alkotmányszöveget tudunk így teremteni” – tette hozzá.

Az út lehet más, a cél nem

A 2012-es évet értékelve a miniszterelnök hangsúlyozta: egy erős Magyarország érdekében nyílt kormányzást ígért a lakosságnak, illetve igényelt kormánya tagjaitól, és a legfontosabb célokat sikerült elérni, az emberekkel kötött megállapodás nagy részét sikerült betartani. Arról, hogy a célokat hogyan érjük el, lehet vitatkozni, de feladni azokat nem lehet – hangsúlyozta Orbán Viktor. Megtörténhet, hogy más, esetleg jobb útvonalat kell választani, ahogyan ez például a felsőoktatás esetében történt, de a győztesnek nem igaza van, hanem dolga – fogalmazta meg a kormányfő.

Időzavarba kerültünk 

A választási törvénynél egyszerűen időzavarba kerültünk, aminek az az eredménye, hogy a külföldön dolgozó magyarok most nem vagy csak nehezen fognak tudni szavazni. Erő lenne hozzá még megoldani, de idő nincs – hangsúlyozta a kormányfő. Itt a józan ész érvei alapján kellett dönteni, és „olyan forróvá vált az ügy, hogy befagyott” – fogalmazta meg Orbán Viktor. A Fidesznek az volt az elképzelése, hogy a különböző okok miatt határon túl élő magyarok részt vehessenek az ország életében, erről most le kellett mondania.  Orbán Viktor hangsúlyozta: nem szabad úgy “ráfutni” a választásra, hogy vita van a voksolás szabályairól, noha szerinte szükség lett volna végigvinni az eredeti elképzeléseket, de az most nem lett volna ésszerű. A döntés körülbelül 2 perc alatt született meg az Ab határozata után, látható volt ugyanis, hogy a viták a választásokig nem zárhatók le, és a Fideszben senki nincs, aki választójogilag bizonytalanná tette volna a 2014-es voksolást.

Az önfegyelem meghozta az eredményt

A gazdasági kérdések közül a kormányfő a munkahelyvédelmi programot nevezte a legfontosabbnak, de kiemelte a rezsiköltségek csökkentését, a nyugdíj- és minimálbéremelést, az önkormányzati adósságkonszolidációt is. Mindehhez óriási önfegyelem kellett, amely meghozta 2013-ban az eredményt. Egyébként a 2010-es politikai GPS már megadta ezt az irányt – tette hozzá. Orbán Viktor azt mondta, nem aggódik a 2013-as költségvetés miatt, kormánya eddig mindegyiket megcsinálta, és kiemelte: nincs még egy olyan ország, amelyik ekkorát csökkentett volna a hiányon, és közben növekvő pályára áll. 2013-ban a tények világossá teszik, hogy Magyarország emelkedni kezd, és “az elmúlt két és fél évben összegyűjtött erőnket a mindennapi élet könnyítése, Magyarország emelkedése érdekében tudjuk majd használni” – összegezte véleményét Orbán Viktor. Kérdésre válaszolva megerősítette: az elektronikus útdíj ügyében a tervek szerint haladnak, a törvényben előírt időpontban megvalósul a beruházás, és a bevétel is befolyik majd.

“Offshore-spekuláns” még egyszer nem lesz jegybankelnök

Az új jegybankelnök személyét firtató kérdésre Orbán Viktor azt válaszolta: “offshore-spekuláns” még egyszer nem lesz a Magyar Nemzeti Bank (MNB) elnöke. Semmilyen döntés nem született ebben a kérdésben – közölte arra a felvetésre, miszerint lehetséges-e, hogy Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter váltsa Simor Andrást márciusban a központi bank élén. Hozzátette, minden döntésnél azt nézi, mi teszi könnyebbé, egyszerűbbé, biztonságosabbá és kiszámíthatóbbá az ország életét.

“Osztozom a szurkolók sorsában”

Arra a felvetésre, hol fog szurkolni a magyar-román labdarúgó-mérkőzésen, a kormányfő azt felelte: “osztozik a szurkolók sorsában”. Az esetleges helyszínváltoztatásról szólva megjegyezte, a kabinetnek nincs beleszólása abba, hogy melyik sportág melyik rendezvényét hol és milyen körülmények között rendezzék meg. “A kormányt kívül szeretném tartani ezen a vitán. Ennek a vitának, az e mögött meghúzódó titkos és nyilvános, Magyarország ellenében tett lépéseknek olyan mélységei vannak, amelyekről nem indokolt, nem ésszerű beszélni, különösen nem a miniszterelnök esetében” – fogalmazta meg a kormányfő a 180 percben.

(A FIFA illetékes testülete azért büntette meg súlyosan a magyar szövetséget, mert az augusztus 15-én rendezett, Izrael elleni barátságos mérkőzésen a hazai szurkolók egy csoportja antiszemita rigmusokat kiabált és sértő jelképeket mutatott fel. A Nemzetközi Labdarúgó-szövetség január elején hozta nyilvánosságra, hogy a testület fegyelmi bizottságának döntése értelmében a magyar válogatott a következő, Románia elleni hazai világbajnoki selejtezőmérkőzését zárt kapuk mögött köteles lejátszani március 22-én)

Hallgassa meg a teljes interjút ‘

 

 

Forrás : hirado.hu

Forrás  : orbanviktor.hu

Orbán Viktor a Kossuth Rádióban 2012 december 21-én

Olvassák el a teljes interjú szövegét vagy hallgassák meg a rádióban készült felvételt’ Bár igaz lenne Orbán Viktor jóslatai.

A Kossuth Rádió 180 perc című műsorában Kiss Gábor István beszélgetett Orbán Viktorral.

– Jó reggelt kívánok a hallgatóknak! A műsor vendége Orbán Viktor Miniszterelnök, jó reggelt kívánok Önnek is.

– Jó reggelt kívánok!

– Kezdjük a felsőoktatási helyzettel, reformmal, mert nagyon-nagyon sok dolga volt az elmúlt napokban. Próbáltam megérteni az új koncepciót, ha új koncepcióról beszélünk. De pont azt mondanám, hogy úgy tűnik, hogy nincs új koncepció, hanem vissza kellett térni gyakorlatilag oda, amit a kormány az év elején változtatott. Az év második felében semmilyen új felsőoktatási reformtervet nem sikerül végigvinni, úgy tűnik.

– Remélem, ez nem így van. Ez majd a következő évben, illetve években kiderül. Három célt tűztünk ki magunk elé. A reformok sosem önmagáért valóak, az ország megújulása sem csak azért van, hogy valami változzon, hanem mindennek van valami értelme. A felsőoktatás esetében három dolgot akartunk. Az első, hogy emelkedjen a felsőoktatási képzés minősége, és ne jöjjenek ki a gyerekeink olyan diplomákkal az iskolákból, amelyeket a valóságos életben nem tudnak használni, ez a célunk megmaradt. A második cél az volt, hogy a lemorzsolódást mindenképpen csökkentsük, mert nem tartottuk szerencsésnek azt, hogy 100 fiatalból 25-30 nem végzi el az iskolát, bár megkezdte, de nem végzi el: 5 százalék alá akarjuk vinni a lemorzsolódás arányát. A harmadik dolog, hogy nincs érv amellett, hogy miért engedhetnénk meg magunknak azt a luxust, hogy közpénzen mi képezzük a diplomásokat a németeknek, az osztrákoknak vagy éppen a norvégoknak, tehát valamilyen egyensúlyt kell létrehozni az adófizetők magyar közössége és az egyébként külföldön dolgozni akaró magyar fiatalok érdekei között. Ez a három cél megmaradt, és ehhez kerestük az eszközöket folyamatosan, szerintem meg is találtuk.

– Szerintem meg nem találták meg, illetve a hallgatók ezt megvétózták, ezeket az eszközöket. Az elméletet értem. Egyébként erről az elméletről beszéltünk már korábban itt a műsorban is, hogy a felsőoktatást így kellene átalakítani, és visszatértünk az elméleti kérdéshez.

– Nem, bocsánat, a kormány nyílt lapokkal játszott, tehát folyamatosan, mindig világosan elmondtuk a szándékunkat, semmiből nem csináltunk titkot. A kormánynak volt egy elképzelése, hogyan jutunk el ezekhez a célokhoz, azonban a diákok ezzel nem értettek egyet, tehát ez inkább félelmet keltett bennük, és azt mondták, hogy még az is lehet, hogy a célok jók, de a választott útvonal nem megfelelő. Ekkor mondtuk azt, hogy rendben van, leegyszerűsítjük a rendszert, az összes kedvezményt, mindent összevonunk, és egy nagyon világos, átlátható, egyszerű, reményeim szerint azonban e célokat jól szolgáló, új rendszerünk lesz.

– Ez volt az a pillanat, amikor olyan tízezer-néhányszáz államilag támogatott férőhely lett volna, és a rendszer működtette volna.

– Nem, nem, nem. Ez egy félreértés, de ezt már nem tudtuk elmondani a diákoknak, mert mire oda jutottunk, már senkit sem érdekelt, hogy mit mond a kormány. Lett volna mintegy tízezer teljes ösztöndíj, lett volna részösztöndíj, és lett volna diákkölcsön, de a diákkölcsönt valójában az állam fizette volna, de még egyszer mondom, mire ennek a rendszernek a teljes képe kibontakozott a hosszú szakmai viták után a kormánydöntésekkel, addigra a diákok ezt már felmondták vagy elsöpörték, nem kellett nekik.

– Nyilván leegyszerűsítő válaszok születtek a tüntetéseken is egyébként, de én azt látom a legsúlyosabb kérdésnek, hogy a diákok talán azt kérték ki maguknak, hogy a hitel felé, az eladósodás felé terelje őket a kormány, és itt van is egy ellentmondás, hiszen a kormánynak egy központi politikája több ponton tetten érhető, hogy éppen adósmentést végez.

– Persze, de nem is akartuk őket eladósítani, csak még egyszer mondom, mire értelmesen lehetett volna a dolgokról beszélni, érzelmileg már mindenki túllendült ezen. A terv az volt, hogy ugyan mindenkinek állami diákkölcsönt vagy diákhitelt kell felvennie, amit a neve mellett nyilvántartunk, de amikor munkába áll, ha az államhoz jön, az állam azonnal kiváltja belőle, ha pedig a magánszektorba, akkor pedig a munkaadónak kötelezőnek lett volna folyamatosan fizetni a diák helyett a diákhitelét úgy, hogy közben ezt a fizetést elismerte volna az állam az adó- és a tb-befizetésnél. Tehát végig az állam fizetett volna, csak garantált lett volna, hogy a diákok, ha beiratkoztak, elvégzik az egyemet. De még egyszer mondom: ezeknek a részletkérdéseknek a megvitatására egész egyszerűen nem került sor, mert olyan félelem alakult ki a diákokban – és ezt muszáj akceptálni –, tehát hiába érzi úgy az ember, hogy neki egy jó gondolata van, ha nincs, akivel közösen megvalósítsa, akkor azt a gondolatot félre kell tenni. Tehát a kormányzás nem arról szól, hogy ha tetszik, ha nem, átverem, lenyomom a torkán, így is, úgy is megcsinálom, hiszen ki fogja átalakítani a felsősoktatást végső soron, hát nem a kormány. A kormány szabályokat tud adni, de magát a felsőoktatást az tudja megjavítani, átalakítani, aki benne él, aki működteti. Ez a gazdasággal is így van, az egészségüggyel, mindennel így van, orvosok, tanárok, diákok, munkások, vállalkozók nélkül nem lehet megváltoztatni az országot, tehát a kormánynak mindig tudomásul kell venni, hogy bármennyire is meg van győződve arról, hogy jó koncepciói vannak, ha nem tudja megnyerni ezeknek az érintetteket, hát bizony aligha tudja őket végrehajtani.

– Na, de kinek a hibájából nem történt meg ez az egyeztetés, vagy nem sikerült rendesen elmagyarázni. Akkor miért nem közölték az érintettekkel először ezeket a terveket, hogy ilyen elvek mentén ilyen gyakorlati eszközökkel fogjuk a felsőoktatást átalakítani az önök érdekében.

– Ezt tettük. Ezt tettük nyílt lapokkal – még egyszer mondom –, ahogy a kormányülésekre jöttek be a szakmai előterjesztések, hoztuk egymás után a döntéseket, haladtunk előre a végső verzió felé, de mire odaértünk volna, a diákok azt mondták, köszönjük, inkább hagyjátok a fenébe az egészet. Na, most ilyenkor már nincs mit tenni. Tehát én szerveztem diákmozgalmat, én az első diákmozgalmat 1982-ben szerveztem. A most utcán volt fiatalok nagy része talán akkor meg sem született. Érdekes módon ezt a diákmozgalmat az ELTE-n HKR-nek nevezték: Hallgatói Képviseleti Rendszer. Arról szólt, hogy a diákok érdekképviseletét kisajátító KISZ mellett, helyett legyen egy másik diák érdekvédelmi szervezet is, és ehhez szerveztünk megmozdulásokat, előadásokat, sok mindent szerveztünk. Úgyhogy én pontosan tudom, hogy hol van az értelmes párbeszéd határa. Van egy pillanat, amikor ha a diákok belendülnek, mint ahogy mi is akkor belendültünk, nekünk ott az egyébként okos KISZ-esek mondhattak, amit akartak, egész egyszerűen elmentünk mellettük, ugyan így jártunk mi is. Ilyenkor szemben a kommunistákkal nem érdemes erőltetni a dolgokat, hanem tudomásul kell venni, hogy a célokhoz más útvonalon kell eljutni.

– Na, de lehetett volna másként csinálni. Lehetett volna tárgyalásra hívni a hallgatói képviselőket. Önök az erősebb fél, az Önök birtokában vannak az elképzelések, ha nem a nyilvánosság előtt zajlottak volna ezek a tervek. De nyugodtan mondja azt, hogy több került ki mondjuk az elmúlt három hétben a kormány tervei közül, mint ami, mondjuk, az Ön szándékában állt volna.

– És pont fordítva.

– De Önök itt hibáztak, azt látom.

– Lehetséges. De ha hibáztunk, az csak azért volt, mert folyamatosan és nyilvánosan tájékoztattunk mindenkit. Én nyílt diákfórumokon is vettem részt a nyáron, ahol ezt elmondtam. Elmentem a rektorok konferenciájára Debrecenbe, ahol ezt elmondtam. Lehet hibának is nevezni, de inkább azt mondanám, én értem azt a gondolkodást, amit Ön képvisel, hogy a kormány lehetőleg előre, mindent pontosan tervezzen meg.

– Nem, az érintettekkel beszélje meg.

– De ez megtörtént. De nekem más filozófiám van. Az én filozófiám az, hogy lehet, hogy valaki erős, például egy kormány, de helyet kell hagyni az életnek. Van, amikor az élet befogad javaslatokat, van, amikor kidob, nem fogadja el, elutasítja – ez is része az életnek.

– És közben azért az is igaz, Miniszterelnök úr, hogy ne szentesítsük az utcai bekiabálások, megmozdulások hangját, mert pont a mai újságban olvasom, hogy egyébként pártpolitikusok részt vesznek ezeken a tüntetéseken, sőt szervezik.

– Nézze, még egyszer mondom, minden diákmozgalomnak meg van a természetrajza. Sohasem parancsszóra kezdődik, életérzések adódnak össze. Először is jó társaság van. Kettő: úgy érzik, hogy nekik van igazuk, ráadásul fiatalok vagyunk, egészségesek, szerelem van, együtt vagyunk. A diákmozgalom egy nagyszerű dolog, de mint ahogy nem parancsszóra kezdődik, nem is áll le parancsszóra. 1982-ben is legalább olyan nehéz volt abbahagyni, mint ahogy elkezdtük, ezt én pontosan látom, és mindig megjelenik a politika. Azzal nem lehet mit csinálni. Demokrácia van, az ellenzék odamegy, és megpróbálja felhasználni a diákmegmozdulásokat, hogy uszítson meg bujtogasson a kormány ellen. A modern demokráciának ez is része. Az a fontos, hogy mindenki őrizze meg a tisztánlátását, mindenki értse, hogy miről van szó. A diákok is biztosan tudják, hogy mi az a pont, amíg ők alakítják az eseményeket, és mikor, van, amikor manipulálják őket, de ezt sem nekünk kell eldönteni, mégis csak az ország legokosabb fiataljairól van szó.

– Én ezt értem.

– Ők járnak egyetemre, tehát valószínűleg majd átlátnak a szitán.

– Én ezt értem, de ha a kormány stabilan hiszi, hogy amit akar, mondjuk, a felsőoktatással az jó, jó célok érdekében, jó eszközökkel, akkor átviszi az elképzeléseit, akár azon keresztül is, hogy az utcán nagyon hangosak az érintettek. És azért kérdezem ezt így, Miniszterelnök úr, mert azt senki nem mondja, és erről nagyon kevés szó esik, hogy a felsőoktatás helyzete minőségi szempontból rendben van. Mert nincs rendben. Mert a felsőoktatás nem ismeri a munkaerőpiac igényeit, rengetegen valóban lemorzsolódnak, és ráadásul nézzük meg azt, hogy milyen pedagógusokat képez jelenleg a felsőoktatás.

– Ez mind igaz, még tudnám hosszasan sorolni a bajokat. Azért mégiscsak 10 milliárd forint feletti eladósodása van az egyetemeknek. Azt is csak összehozták valahogy, tehát miközben a rendszert átalakítjuk, majd arra is garanciát kell adnunk a polgároknak, illetve kapni az államnak, hogy a közpénzeket úgy használják fel, hogy annak a vége ne adósságcsapda legyen. Vagy olyan szerződések köttettek, PPP-nek nevezett, tehát a magántőke és közpénzek együttműködés keretében, ami rendkívül hátrányos az egyetemeknek, az államnak, ráadásul a bűncselekmények gyanúját is felveti. Egyetemek beadtak pályázatokat európai uniós pénzekre, ezzel elvéve mástól a lehetőséget, közben nincs önerejük, hogy a forrásokat lehívják, tehát én is tudnék még sok-sok bajt mondani a felsőoktatás háza tájékáról. De nem ez a feladat, hogy most szemrehányásokat tegyünk bárkinek, hanem hogy kijavítsuk azokat a hibákat, amik az elmúlt nyolc-tíz évben megtörténtek a felsőoktatás területén. Ki is fogjuk őket javítani.

– Minimálbéremeléssel és rezsicsökkentéssel indul a következő év. Nézzük meg ezt a minimálbéremelést. Ez, ugye, egységes, infláció feletti reálértéken történő minimálbéremelés. Itt több százezer ember kereső fizetéséről van szó. Nem tart-e attól, hogy néhány vállalatnak, néhány vállalkozásnak ez komoly gondot fog okozni, a fizetésemelés, hiszen ez egy kötelező fizetésemelés.

– Itt könnyebb helyzetben vagyok, mert a szakszervezetek és a vállalkozók hosszú hónapokon keresztül tárgyaltak egymással. A kormány csak segítette ezeket a tárgyalásokat, mi nem voltunk közvetlen tárgyalófél, és végül is a szakszervezetek és a vállalkozók állapodtak meg erről a megoldásról. Kiderült, hogyha a pénzromlás üteme fölötti, tehát annál magasabb minimálbéremelést akarunk, akkor lesz néhány szakma, ahol az a veszély, amit Ön mond, fennáll, tehát hogy nem tudják kifizetni, illetve munkanélküliség lesz a vége. Ezt kiszámolták a vállalkozók, hogy ez nekik mennyit jelentene, beazonosították a leginkább veszélyes szakmákat, és azt mondták a kormánynak, hogyha a kormány ad mintegy 10 milliárd forintot ezeknek az ágazatoknak, illetve az itt munkát adó vállalkozásoknak, akkor vállalni tudják a magasabb minimálbért. A kormány pedig ezt meghányta-vetette, és úgy döntöttünk, hogy a magasabb minimálbér ennyit megér. Sőt, ha valaki majd utánaszámol, és a következő hónapokban ez bekövetkezik, akkor látni fogja, hogy jóval nagyobb mértékben emelkedik a minimálbér, mint a pénzromlás üteme, mert azzal, hogy a rezsiköltségeket, a gázt, a távfűtést és a villanyt 10 százalékkal csökkentettük, maga az infláció mértéke is alacsonyabb lesz a 2013-as évben, mint ahogy a minimálbér-tárgyalások kezdetén ezzel kalkuláltak.

– A rezsicsökkentés egységes lesz, és minden áram és gázszámla végösszegéből, tehát a fogyasztó által befizetett végösszegéből.

– Minden lakás, magánlakás.

– Minden lakás, minden fogyasztói hely végösszegéből 10 százalékot kötelezően lefaragnak. Azt mondja a szakma, hogy ezzel az a gond, hogy csődbe fognak menni olyan vállalkozások, amelyek ezt a szolgáltatást végzik a kötelező csökkentés miatt, de pont ez az árrés, amelyből ők nagyjából meg tudnak élni.

– Nézze, meglátjuk, hogy így van-e ez. Nagyon nehéz… Most az elmúlt hetekben mélyen beleástam magam. Nagyon nehéz világosan látni az árképzés rejtelmeiben, nem könnyű megállapítani, hogy pontosan kinek mennyi a profitja, hogy milyen rejtett formában számolnak el úgy költségeket, hogy azok valójában profitok. Nagyon nehéz pontosan megállapítani, hogy az országból kimenő pénz az energiaszektorban profit tulajdonképpen, azt különböző jogcímeken, más néven viszik ki, mi az, ami igazán költség, mi az, ami igazán profit. Ez nagyon nehéz kérdés. Egy dolgot biztosan tudok, hogy ebbe bele kell vágni. Két évvel ezelőtt Magyarország ehhez még nem volt elég erős. Két évvel ezelőtt a mi bicepszünk arra adott lehetőséget, hogy azt mondjuk, hogy befagyasztjuk a rezsiköltségeket. Nem tudom, hogy a hallgatók tudják-e, de Európában reális értéken számolva – most a ciprusiakat itt nem említem, tehát őket leszámítva – a magyarok fizetik a legtöbbet a rezsiért, miközben mi a szegényebb országok közé tartozunk. Ez képtelenség, elég erős Magyarország ahhoz, hogy azt mondja, ezt a helyzetet többé nem fogadja el, és ez most először 10 százalékkal csökkent. Erre persze a cégek, akiknek majd ez hiányzik a profitjukból, azt mondják, amit Ön is elmondott, de majd megtanulunk egymással együtt élni ilyen árak mellett is.

– Igen, csak mi a csudának kell minden számlából leszedni 10 százalékot, mert 4 millió háztartásról beszélünk. Én biztos vagyok benne, hogy nem szorul rá mindenki. Miért nem lehet egy szociális alapú mérőeszközt, egy mérősort betenni ebbe a rendszerbe?

– Azt is lehetne, és majd biztosan később erre is sor kerül. Ma azt tudom mondani, hogy általánosan, nem szociálisan, mert általánosan az árszint Európában a legmagasabb, először az általános árszintet kell leverni, és utána lehet finomítani a rendszeren.

– Lesz-e egy állami szereplő ezen a piacon, vagy gondol-e Ön arra, hogy ha egy állami szereplő megjelenik ezen a piacon, akkor az még lejjebb szoríthatja az árakat.

– Gondolok rá, meg is jelent, ezért vásároltuk meg az E.ON-t. Az E.ON-nak a gáztározó-kapacitását és a gázkereskedő cégét. Erre sem volt példa Magyarországon talán 15-20 évben, hogy nem privatizáltak az energiaszektorban, hanem az állam visszavásárolt. Szerintem egy jó ügyletet kötöttünk, van eszköz a kezünkben, amellyel befolyásolni tudjuk az árakat.

– Pillantsunk rá egy kicsit a költségvetés finanszírozására. Abból kiindulva, hogy jöttek pozitív hírek ezen a héten, például a bizottságtól érkezett egy pozitív, a költségvetés fenntarthatóságára vonatkozó pozitív jelentés, az egyik hitelminősítő is javított az adósság-besoroláson, és, ugye, elkészült a 2013-as költségvetés, és végül is erre mondta, illetve a Széll Kálmán-tervre Brüsszel azt, amit mondott. Nem tart-e attól, hogy ezeket a pozitívumokat, amelyeket egy fél órával ezelőtt a gazdasági elemző elmondott, miszerint a gazdaság, a magyar kormány gazdasági teljesítményét pozitívan értékeli, ez nem vitakérdés.

– Hosszú évek óta először.

– Hosszú évek óta először. Nem tart-e attól, hogy ezt el lehet szúrni, el lehet szúrni az olyan döntésekkel, mint például az egységes rezsicsökkentés?

– Mindent el lehet szúrni, nagyon kevés dolgot láttam az életben, amit ne lehetne elszúrni. Ha az ember valamit komolyan gondol, akkor abba invesztálnia kell, figyelmet, energiát, pénzt, időt, ilyen a házasság, a gyereknevelés, az ország, a településünk jövője, a vállalkozásunk. Tehát mindent el lehet szúrni. De lehet-e úgy élni, hogy az ember állandóan attól retteg, hogy jaj csak el ne szúrjam. Szerintem úgy nem lehet élni. Tehát inkább azt nézném, amiből önbizalmat és erőt lehet meríteni. Nézze, azért 2010-ben Magyarország rosszabb helyzetben volt, mint Görögország, a szakadék szélén táncoltunk. Ehhez képest az emberek két és fél év alatt rengeteget vállaltak, megpróbáltatást, erőfeszítést azért, hogy az országot erősebbé tegyük közösen. A kormánynak is van ehhez köze persze, de a kormány semmire sem jutott volna az emberek nélkül. Mindenki vállalt valamit, ez egy nagyszerű dolog. Tehát ez egy olyan ország, amiben van erő, képesség, akarategyesítésre való hajlandóság, van egy elfogadható – most maradjunk annyiban – kormánya, amely képes ezt az akaratot, közakaratot létrehozni, annak érvényt tud szerezni, világossá sikerült tenni az elmúlt két évben, hogy az emberek és a kormány egy oldalon áll, közösen fogjuk az országok kihúzni a bajból. Én ebből nem arra következtetek, hogy elszúrjuk, hanem arra, hogyha így meg tudtuk csinálni ebben a nehéz helyzetben ezt a bravúrt az elmúlt két évben, akkor a következő év még jobb lesz annál is, mint ami mögöttünk van. Sőt, 2013-ban szeretném először azt a mondatot kiejteni majd a számon, amivel azt mondhatom, egyenesen belenézve az emberek szemébe, hogy na, ugye, látják, uraim, megérte, meg kellett csinálni, jól döntöttünk, megérte.

– Igen, de ehhez a helyzethez, hogy ezt a mondatot kimondja, kiszámíthatóbb gazdaságpolitikára van szükség, ezt nagyon sokan mondják. Nyilván Ön is találkozott ilyen véleménnyel. És pont ezért idéztem a rezsicsökkentést, vagy például a bankszektorral kiszámíthatóbban kellene bánni, hiszen a hiteleken keresztül megindulhatnának a fejlesztések, a növekedés, a gazdasági növekedés. Mert, ugye, az lesz a kulcsa mindennek, hogy 2013-ban a számok Önt igazolják-e, megindul-e valamiféle gazdasági növekedés?

– Nem a számok, hanem inkább az emberek. Tehát a kérdés az, hogy kialakul-e az az érzés, szerintem e felé megy az ország, amikor az emberek úgy látják, hogy inkább tágulnak a lehetőségeik, és nem szűkülnek, hogy nem mondom, hogy fel fogja őket vetni a pénzt, mert erről nincsen szó, de hogy simábban, elfogadhatóbban, könnyebben, tervezhetőbb módon fognak élni. Ez be fog következni, látom a fejleményekből. Na, most én szívesen fogadom azokat a zsúrfiús tanácsokat, hogy kiszámíthatóbban meg finomabban, és ez biztos így is van, hogyha az ember, mondjuk, egy Balatonon vitorlázik. Na, de mi a nyílt tengeren vagyunk, Európában egy gazdasági rendszerváltás zajlik, olyan hullámverés van, országok süllyednek, kerülnek reménytelen helyzetbe. Vannak országok, ahol sok százezren több napon keresztül az utcán tiltakoznak, és küldik el melegebb éghajlatra a vezetőiket, a kormányokat, alakul ki káosz, és lesz még ilyenben részünk a következő időszakban is. Tehát egy kapitány a hajón, amikor hullámverés van, zátonyok vannak, és azt mondják neki, kicsit óvatosabban bánjon a kormánnyal, ezen csak nevetni tud.

– Álljunk meg itt most egy pillanatra. Foglaljuk egy picit össze ezt az elmúlt egy évet, hiszen itt az év végre, és nézzünk egy kicsit előre jövőre, bár itt azért már említette, hogy mi az a mondat, amit szeretne 2013-ban kimondani. Én úgy látom, és beszéljünk egy picit a szabadságharc állapotáról is, hogy most fegyvernyugvás van, nem utolsósorban a miatt egyébként, hogy jöttek ezek a pozitív megnyilvánulások erre a hétre vonatkozóan. Önök stratégiai megállapodásokat próbálnak kötni gazdasági szereplőkkel, ugye, elmaradt a leminősítés, elkészültek a sarkalatos törvények, bár azért az egyik legfontosabb, a választási eljárási törvényről még az Alkotmánybíróság hozhat kedvezőtlen ítéletet, és ezek a bizonyos közvetlen támadások is, úgy tűnik, hogy vagy csitultak, vagy az eszközrendszerük egy kicsit kifogyott, vagy elfogyott az erő ez alól. Milyennek értékeli ezt az évet, vagy egyetért-e ezekkel a kiemelésekkel?

– Egyet lehet érteni, így is lehet nézni az évet, és ez így egy valóságos kép, bár ahány ember, annyi kép. Hát kibírtuk, tehát sokfajta támadás volt Magyarországgal szemben. Rengeteg érdeket is meg kellett sérteni, hát a bankok számára az egy szokatlan élmény volt, hogy a hasznuk egy tekintélyes részét fel kell ajánlani a válságkezelésre, a nagy nemzetközi cégeknek is szokatlan élmény volt, hogy bevontuk őket a közteherviselésbe. Az embereknek sem volt könnyű, úgy kellett átalakítani az országot, hogy közben éltünk benne. Mindenki alakított már át lakást, amikor nem tud kiköltözni, benne kell laknia, mindent el kell mozdítani, fúrnak-faragnak, élhetetlenek a viszonyok, idegenek jönnek-mennek, és egy idő után az ember maga sem biztos benne, hogy érdemes volt-e belevágni. Most egy ország átépítése sem egyszerű, ugyanilyen érzésekkel kísérik az emberek. De szerintem a nagy részén túl vagyunk, nem mondom, hogy minden bútor a helyén van már, és minden képet visszaakasztottunk, de letisztulóban van a kép, mindenki látja, hogy érdemes volt ebbe szerintem belevágni. Remélem, ez 2013-ban látható lesz. Ha a közgazdaságtan bükkfanyelvén beszélünk, azért a következő a helyzet. Az államadósság Európában példátlan mértékben csökkent Magyarországon. A költségvetési hiány az európai szint alatt van. A munkanélküliség csökken, a dolgozó emberek száma nő, 160 ezerrel dolgoznak többen, mint a kormányváltáskor. A külkereskedelmünk rendben van, a folyó fizetési mérlegünk rendben van. Amire szükségünk van, az valóban gazdasági növekedés. Itt sem a külföldiekkel van baj, mert a külföldiek beruházások Magyarországon erősek, 5 milliárd eurónyi német beruházás érkezett a kormányváltás óta. A baj a magyar kis- és középvállalkozásokkal van, nekik nincsen levegőjük, ők vannak eladósodva, és ők nem jutnak hitelhez.

– A magyar fejlesztések magyar pénzből, magyar vállalkozásokon keresztül történő fejlesztések még nagyítóval is alig láthatóak.

– Igen, de itt arra kell gondolnunk, hogyha Ön bemegy ma vállalkozóként hitelért egy bankba, akkor hány százalékos kamatra kap hitelt, hát valahol 10 százalék vagy a fölötti szinten. Van Magyarországon olyan törvényes gazdasági tevékenység, amely képes kitermelni egy hitel 10 százalékos kamatát, alig hiszem, hogy van. Ezért abban kell reménykednünk, hogy egy jó gazdaságpolitikával el tudjuk érni, hogy a kamatok folyamatosan csökkenjenek. A jegybanki alapkamat-csökkentés ebbe az irányba megy. Elfogadható kamat mellett juthatnak majd a következő évben már lehetőséghez a vállalkozások, legalábbis a magyar vállalkozók számára ezt kívánom, és ezt remélem.

– Akkor pontot lehet tenni most valamelyest a munka végére, és jöhet a karácsony.

– Ma még nagyon sok munka van, és még holnap is dolgozni kell. Tehát én majd vasárnap kezdek hozzá a készülődéshez.

– Orbán Viktor miniszterelnök volt a „180 perc” vendége.

Forrás : www.orbanviktor.hu 

Fotó: Neubauer Rudolf

Hallgassa meg a rádióban készült felvételt

Forrás :www.mr1-kossuth.hu/hirek/180-perc

Az erkölcsi megújulás felé tett első lépés volt a Fidesz győzelme 2010-ben

A Fidesz 2010-ben aratott földcsuszamlásszerű választási győzelme az erkölcsi megújulás felé tett első nagy lépés volt – mondta az Irish Timesnak Orbán Viktor.

    A magyar kormányfő, aki Enda Kenny ír miniszterelnök csütörtöki budapesti látogatása előtt válaszolt írásban a tekintélyes konzervatív ír napilap kérdéseire, kijelentette, hogy a választási győzelem “egyértelmű üzenet volt: azt a feladatot kaptuk, hogy átszervezzük az országot”.
    A lap tudósítója, Daniel McLaughlin az interjút ismertető, budapesti keltezésű szerdai cikkben azt írta, hogy Orbán Viktor “robusztus módon védelmére kelt vitatott kormányzásának”, és élesen bírálta az Európai Uniót. McLaughlin szerint Enda Kenny részéről rokonszenvre lelhet, hogy Orbán Viktor az egyszerű magyarok védelmezőjeként festette le kormányát “a kapitalizmus mohó túlkapásaival” szemben. Az ír miniszterelnök ugyanis éppen a hazájának juttatott 64 milliárd eurós banki segélyprogram terheinek enyhítésére igyekszik rávenni az EU-t.
    Ugyanakkor Orbán Viktor kijelentései, amelyekben Brüsszelt ostorozza a Magyarországgal szembeni méltánytalan bánásmódért, és azért, mert az EU “megadja magát a technokráciának, az elitizmusnak és a bürokráciának”, ízelítőt adhat Kennynek abból a retorikából, amelyet Budapest részéről várhat a jövő évi soros ír EU-elnökség idején – áll az Irish Times szerdai írásában.
    A tudósító ismertetése szerint Orbán Viktor igazságtalannak minősítette az őt érő uniós bírálatokat, és azt, hogy nem kapott elismerést az államháztartási hiány és az államadósság csökkentéséért, valamint az adósságpiaci hozzáférés megőrzéséért.
    “Úgy érezzük, hogy egyes EU-intézmények igazságtalanul viselkednek Magyarországgal szemben. A Magyarországot érő bírálatok elsődleges oka az, hogy abban az országban, amelyben a piaci szereplők az elmúlt húsz évben visszaéltek domináns helyzetükkel és aránytalanul sok pénzt vettek ki az átlagpolgár zsebéből, a magyar kormány most határozottan kiáll a magyar emberek érdekeiért. Ez nem mindenkinek tetszik” – idézi Orbán Viktort az ír lap.
    A tudósítás szerint a kormányfő kijelentette: ő és szövetségesei erőteljesen hisznek egy olyan határozottabb kormányzási formában, amely érvényesíti a nemzeti érdekeket.
    “Az EU és az IMF esetében csak azt kérjük, hogy mi is ugyanabban a méltányos és egyenlő bánásmódban részesüljünk, amelyet más országok élveznek” – jelentette ki Orbán Viktor.
    Az Irish Times szerdai beszámolója szerint a magyar miniszterelnök közölte, hogy ő “a régi vágású Európa konzervatív értékeit” vallja, és annak a ténynek elfogadására sürgette az EU-t, hogy “a magyarok így, ezeknek az értékeknek megfelelően szeretnének élni”.
http://www.irishtimes.com/newspaper/world/2012/1107/1224326237896.html 

Forrás : MTI

Orbán: A mi javunkra dőlnek el a dolgok – interjú a Hir TV-nek

 Orbán Viktor exkluzív interjút adott a Hir TV-nek a pénteki brüsszeli tárgyalás után.Szerinte Brüsszelben nincs fogalmuk a magyar költségvetés helyzetéről.A magyar kormány  „tűzön-vízen át, de végre fogja hajtani” azt, amit az európai uniós csatlakozáskor vállalt.„Mi nem koldulunk, nem kérünk, nem könyörgünk. Teljesítünk, és elvárjuk, hogy megkapjuk azt, ami a teljesítményünk alapján jár nekünk” – jelentette ki a miniszterelnök, aki szerint ezt a „kultúraváltást” olvassák ki a kormány pénzügyi akcióterveiből is.

Nézzék meg a Hir TV videót ‘ 

Orbán Viktor és Szijjártó Péter útban hazafelé a brüsszeli uniós csúcstalálkozóról

Fotó: Illyés Tibor / MTI

Orbán Viktort a januári Békemenet mentette meg ?

Orbán Viktor nyilatkozta hogy a Békemenet mentette meg 2012 januárban.Egy a haza – Békemenet 2012 kötetben olvasható a nyilatkozata.Az MTI a következőket írja:

Orbán Viktor azt mondta: valóban volt a tavalyi év végén Magyarországgal szemben egy olyan támadás, amelytől bizonyos erők azt remélhették, hogy “politikai változást kényszerít ki Magyarországon, beleértve ennek személyi konzekvenciáit is”.
Ha nincs a békemenet, ha nem állt volna sorompóba néhány százezer magyar, hogy világossá tegye, ragaszkodik ahhoz, hogy demokratikusan dőljenek el az ország dolgai, “akkor lehet, hogy valóban nem éltük volna túl ezt az időszakot. (…) Ha a hagyományos diplomáciai szkander erőszabályai érvényesültek volna, és a közönség nem szállt volna be a mérkőzésbe az egyik fél oldalán, akkor könnyen lehet, hogy ezt az interjút tényleg egy másik miniszterelnöknek kellett volna adnia” – fejtette ki.
A kormányfő az interjúban nem összeesküvésnek, hanem koordinált akciónak nevezi az említett támadásokat, amelyeket szerinte a kormány által okozott érdeksérelmek szültek. “Hogy ez be fog következni, abban biztos voltam. (…) Nagyon sok érdek sérült ugyanis. (…) Leállítottuk a garantált piacokra rátelepedett külföldi vállalatok pénzszivattyúit, és emiatt e cégek tulajdonosainak, továbbá az európai bürokratáknak, spekulánsoknak és sok mindenkinek az érdeke sérült” – nyilatkozta.
A miniszterelnök szerint a kormányzatnak és az ő manőverezési teljesítményének is szerepe volt abban, hogy a támadások ennek ellenére nem egy hónap, hanem csak másfél év után “álltak össze koordinált akciókká”. Ugyanakkor biztató fejleménynek ítélte, hogy az Európai Néppárt küzdött Magyarországért, “kiállt mellettünk, megvédett bennünket”, bár európai parlamenti többség hiányában nem tudta megakadályozni az akciókat.
Az interjút készítő Bayer Zsolt újságíró felvetésére – amely szerint Róna Péter közgazdász egy interjúban azt mondta, “december végén, január elején Merkelék eldöntötték, hogy Orbánt le fogják váltani” – úgy válaszolt: “a német kormányokat kihagynám ebből”, Németország ugyanis nem azonos a német újságokkal, újságírókkal.
“Németországnak nem érdeke, hogy Magyarországon instabilitás és a demokratikus ügyintézéstől eltérő állapot jöjjön létre. Nem kell neki sem 2006-os utcai zavargás, sem Békemenet. (…) Ezért a németek szerintem nem fognak beleavatkozni abba, hogy mi történik Magyarországon, egészen addig, amíg Európa gazdasági újjáépítésének stratégiáját Magyarország nem ellenzi. Nekünk pedig eszünk ágában sincs ellenezni” – fogalmazott.
Véleményét azzal indokolta, hogy az európai gazdasági növekedés súlypontja keletre tolódik, a klasszikus nagy gazdaságok közül az egyetlen, versenyképesség szempontjából garantáltan sikeres ország Németország, Magyarország pedig a dél-német ipar vonzáskörzetébe tartozik.
A kormányfő annak a meggyőződésének is hangot adott, hogy “a globalizációnak vége”, és azt a regionalizáció váltja fel, Európában pedig erősödni fognak a közösségi identitások. “Szerintem nemzeti reneszánsz lesz” – fejtette ki, hozzáfűzve, veszélyesnek tartaná, ha ez nem keresztény alapon jönne létre, ugyanis az európai nyugati civilizációban egyedül a kereszténység képes a nemzeti identitásokban rejlő konfliktuslehetőségeket tompítani, sőt előnyt kovácsolni belőlük.
“A kereszténység nélküli nemzeti reneszánsz Európában a harmadik birodalom meg Sztálin felé mutat. A nemzeti reneszánsz istentelen alapon borzalmas pusztítást hozhat a keresztény civilizációra” – mondta.
A belpolitikára áttérve Orbán Viktor arról beszélt, hogy a kormányerőktől jobbra nincs “szilárd struktúrájú” politikai szereplő, a Jobbik mögött például ott van a betyársereg, “és további ilyen amorf alakzatok”. “Csoportok vannak, amelyek konglomerátumokat alkotnak, és ha kívülről nem segítik őket politikai hatalomhoz, akkor nem is fognak döntő befolyást gyakorolni az ország életére, mert hiányzik a kormányzóképességük és az ország békéjének és stabilitásának fenntartásához szükséges képességük” – mondta.
Ezzel összefüggésben hangsúlyozta, hogy Magyarországnak nem szabad kilépnie az Európai Unióból. Szerinte ez – bár érzelmileg érthető felvetés – katasztrofális döntés lenne, már csak azért is, mert az életszínvonal a felére csökkenne, az államadósság pedig drasztikusan megemelkedne. Ugyanakkor Európát meg kell változtatni, mert rossz irányba halad. De csak akkor fog megváltozni, “ha valaki elkezdi” – magyarázta.
A miniszterelnök szerint azonban azt is számításba kell venni, hogy Magyarország nem áll jól gazdaságilag, ezért nem kezdhet prófétálni az EU megreformálásáról, ehhez előbb gazdasági sikerekre van szükség itthon.
Orbán Viktor kitért arra is, hogy Közép-Európában minden sikeres és felzárkózó ország az egykulcsos adónak köszönheti a sikereit. Azt mondta, semmi sem ösztönöz jobban a munkára, mint az arányos adórendszer. A kormányfő – elismerve, hogy ez jelenleg nem lehetséges – legszívesebben semmilyen adót nem szedne a munkabér után, de magas adókulccsal adóztatná a fogyasztást, növelve a forgalmi adókat.
A miniszterelnök szerint az ország jövője azon áll vagy bukik, hogy a Magyarországon most 56 százalékos aktivitási ráta felmegy-e a 66 százalékos európai átlagra, illetve a 76 százalékos amerikai szintre. “Ezért is dolgozom egy olyan adórendszeren, továbbá egy olyan nyugdíjrendszeren, illetve közmunkarendszeren, amellyel elérhetjük, hogy 100 aktív korú emberből 76 dolgozni fog” – jelentette ki Orbán Viktor.

Forrás: MTI